Esős reggeli gondolatok

Feküdtem az ágyban és végiggondoltam mi mindent kéne ma csinálnom. Füvet nyírni, a bozót vágóval lent, a kertoldalban damilossal, négykerekűvel a pajta előtt, ez már önmagában fél napos elfoglaltság, ágaprítóra vár két nagy kupac, másik fél nap, zöldmetszést folytathatnám, ki kéne tépkedni a komlót is, aztán így szépen sorban. Egy hetem van csak, aztán utazni kell. Volt még két csomag vetőmagom az egyik jégsaláta, a másik jégcsapretek, és tizenegyre főznöm is kell, jön a kisfiam a panírozott cukkiniért. Takaríthatnék itt bent is, porszívózni kellene, de még nincs teljesen kigazolva a kert alja sem, és metszhetném vissza az elvirágzott kokárda virágokat, huzigálhatnám kifele seprencét, aztán vannak viharsarkok amiket formálni lehetne, ha kisütne a nap akkor gyűjthetnék egy kis gyógynövényt, főleg cickafarkot és mexikó árnikát kellene szedni, de ma pont esik.
Ezért aztán szépen felöltöztem gumicsizmába és elindultam a jégcsap retek és saláta magommal a magaságyáshoz, ahol mit látnak szemeim, három meztelencsiga, meg kettő házas dorbézol nekem a brokkolikon. Én, mint öntudatos kertész, visszajöttem az ásóért, kesztyűs kézzel bánok velük, úgyhogy kesztyűt húztam, vittem egy vödröt is. A vödörbe gyűjtöttem a házas csigákat, ők azért védettek és értékesek, mert megeszik a meztelencsiga petéit, de úgy gondolom, hogy itt fent az udvaron marad belőlük éppen elég, úgyhogy jópárat le fogok vinni a kert aljába, hogy egyék meg ott a petéket, az ásóval pedig határozott mozdulattal az összes utamba kerülő hajléktalan csigát kettévágtam. Összeszeszedni, forró sós vízzel leönteni pici kertben működik, de 3000 m2-en semmi értelme, egyszerűen kettévágom és ennyi, 2 másodperc és vége. Ezzel a módszerrel kinyírtam kb 30 meztelen csigát a vödör félig van házassal, közben ismét szakad az eső, úgyhogy bejöttem blogolni. Következő mai gondolatom, hogy hová vezet ez az egész? 3000 négyzetmétert próbálom karban tartani, de nem egyszerű. Pajta tetőn a cserepet is át kéne rakatni, és fiatalabb sem leszek, már nem birom úgy, mint régen. Mi vár rám? Kaptam egy ajánlatot minap, egy úriembertől, elkezdtünk beszélgetni a permakultúráról, aztán oda lyukad ki, hogy szívesen járna velem, neki munka után Pestről idejönni az pont annyi, mint hazamenni, és 11 év nem számít, jól nézek ki. Nem azt mondom, hogy nem esett jól, jól esett, csak én még mindig azt a 16 éves korombeli fiút várom, aki 20 évig várt rám. Szerintem már kvittek vagyunk, én is várom elég régóta, lassan 44 éve. Őt néztem ki magamnak, még kislány koromban, hogy neki lennék a felesége. Hogy ő kit nézett ki magának, azt jó lenne tudni, akkor tovább léphetnék végre.
Sok nagyszerű ember akadt az utamba életemben, de minden fejben dől el. Megálltak a gondolataim annál, aki a lufit fogta, amit borotváltam. Már Kitzbühelben is mondta Renáta, hogy a Hanzit várni butaság. Lehet, hogy az érzést várom, máshogy is hívhatnák, csak szóljanak a filharmónikusok, ha látom. Mint annál, aki hosszú szőke hajjal, magassarkúban, fehér köpenyben visszajött, hogy rúzsos puszit adjon, amit soha többé nem akartam lemosni... voltak ilyen pillanatok, de már régóta nincsenek. Nem ez volt az A tervem, sőt még a B sem, hogy itt kukulok meg az életművemben egyedül. De legalább egy nagyon patent kis kert lett belőle.