A komposzt és én

Röviden vázolnám, hogyan próbálkoztam a komposztkészítéssel az évek során.
1; Első legfontosabb tény, hogy minél kisebb darabokból állnak a növényi részek, annál gyorsabban lebomlanak.
2; Az erdőben senki sem ágaprítózik, de 12 m széles, akarom mondani keskeny udvaron közlekedni sem lehet, ha csak úgy kupacolom az ágakat és visszavágott évelőket a világ végezetéig.
3; Egyes, bokrok mögé hordott anyagból kelekezett ugyan némi komposzt, de a sok lebomlatlan ág kiszedése, ide-oda pakolása közben eggyé is vált a talajjal, pár marékkal tudtam felmerni belőle.
Metszőollóval próbáltam ezért a fásszárúakat gyorsabb bomlásra bírni. Pár óra csattogtatás után már szép ínhüvelygyulladást lehet kapni tőle, vagy bármi is a neve.
4; Ilyen előzményeket követően a használtan 20 ezerét vásárolt késes ágaprítómmal Istenkirálynak éreztem magam.
Csodás apró mulcsot darált, amit nagyon vékonyan ki tudtam teríteni, vagy durvább ágakra dobni, hogy a komposzt állagát javítsa. Hátránya a keskeny betöltő nyílás, ceruzánál kicsivel vastagabb ágat még elvitte a kés, feltéve, ha egyenes volt és nem orgona, mert az kőkemény fa, és ha bele tudtam tömni a gépbe. Kínszenvedés volt a megmetszett bokrokat szinte minden elágazásnál tovább metszeni, hogy beférjenek a lyukba. Rózsát tömködni sem leányálom. Aztán egy tavaszon, amikor már tényleg alig tudtam közlekedni a visszametszett ágaktól, úgy döntöttem, elköszönök az uborkaszeletelőtől. Szegénykémet a végén már így hívtam. Nem volt más bűne, mint hogy a kert kinőtte őt.
5; Tény, hogy Istenkirálynak éreztem magyam a cirka 62 ezerért vásárolt forgóhengeressel. Ez csak megtörte az anyagot, viszont a henger behúzott mindent, komplett karácsonyfát, 3 méteres ágakat, rózsát, vadszőlőt, bármit. Az így keletkezett törmelék egy év alatt komposztálódott annyira, hogy az alját már érdemes volt kiteríteni, a felső 40 centit meg átraktam a másik komposztsarokba alsó rétegnek, amire a következő évi anyag ment.
6; Tény, hogy a kertem 250 méter hosszú, és a 3 hosszabítóval csak pajta mögé érek el, így oda cincáltam fel a meredek domboldalon az aprítani valót. A terület alsó felén meg kupacokban maradt a 3 méteres nád, csicsóka, kukorica szár, a fenyőágak, méretes bogáncsok, elszáradt évelők.
7; Tény, hogy egyre kevésbé tetszettek ezek a kupacok, de nem újabb 3 hosszabbító a megoldás, sem a felcincálás, mivel volt még egy gondom.
8; Tény, hogy a kapott és vásárolt szalmával jól lehetett mulcsolni, de a bálák beszerzése egyre nehezebb lett, ugyanakkor hatalmas mennyiségben keletkezett és folyamatosan keletkezni fog aprítható anyag, csak nem volt mivel felszecskázni. Az is tény, hogy a komposzthagyó mulcsozásnak nagy híve lettem. Vagyis helyben bomlik le, a növények körül, kimarad a komposzt halomban érlelése, közben átforgatás, majd a teregetés. Tehát szükségem volt egy, nem csak ágat megtörő, hanem késsel mulccsá szecskázó gépre, lehetőleg bárhova eltolhatóra, kvázi nem kábelesre, és nagyobb teljesítményűre.
9; Most vagyunk a mostban. Negyed milla az ára. Majd avizálok, működik-e?
Fentiekből mindenki olyan tanulságot von le, amilyet akar. A komposzthagyó mulcsozáshoz nem elég csak úgy ledobálni az ágakat, szerintem, mert közte feljön a gaz, aprítva igen, működik, de nem metszőollóval, arra nincs kapacitásom 3000 m2-en, viszont géppel jó anyag nyerhető, és esztétikus, majdnem mint a dekor fenyőkéreg. Ha a lemetszett levendulámat is felszecskázza, (remélem) akkor lesz illatos mulcsmateriálom is. A rengeteg olasznádból szalma szerű anyag fog keletkezni, úgy értem, nincs tele gazmaggal, bárhova teríthető lesz. Ellentétben a bogáncskórókkal, amik tele vannak maggal. Azok maradnak egy helyen.
Így képzelem, remélem nem csak "álmodik a nyomor" féle történet lesz, hanem működni fog. Életünk az elménk alkotása, a mai gondolataimmal holnapi kertemet szeretném fenntarthatóbb útra terelni.
Fogok hagyni kupacokat az ott megbújni akaró állatoknak is, de szükségem van a mulcsra, mivel nincs trágyázva a kert, kell a szervesanyag  utánpótlás.